Kedves Anna!
Engedd meg, hogy gratuláljak az első könyvedhez, ami remélem nem az utolsó lesz!
Mint ahogyan messengeren is jeleztem már, egy pár gondolatot szeretnék hozzád írni. Könyvet ebben a témában még nem olvastam. A Tied volt az első és nagyon örülök, hogy a Te könyveddel kezdhettem. BL filmet nagyon sokat megnéztem már, konkréten megvannak a műfajok, amik azon belül is tetszenek nekem. A Te általad választott kicsit ” rosszfiús ” téma kifejezetten bejön nekem. A könyvedet két éjszaka alatt elolvastam. Szó szerint, mivel az első éjjel hajnal kettőkor vettem csak észre, hogy ha még tovább olvasok rám is fog virradni. Könnyen olvasható, jó a történet, egy perce sem unalmas. Az első lapokon még furcsa volt hogy nincsenek részletes leírások a környezetekről, de rájöttem itt a cselekmény és a szereplők belső érzéseinek bemutatása kárpótol mindenért.
Jó hogy a cselekményt felváltva látjuk a 2 fiú szemszögéből, jobban meg lehet így ismerni a szereplőket. Nagyon sok érzés kavargott bennem amíg olvastam. A drogos jeleneteknél, amikor Nouel majdnem meghal túladagolásban na akkor konkrétan letettem a könyvet pár percre és sírni kezdtem. Engem így még nem fogott meg könyv. Pedig a filmeken képes vagyok ennyire elérzékenyülni, de könyvön még soha. Azt éreztem, hogy annyira felzaklatott, hogy meg kell nyugodnom, mielőtt tovább olvasom…
A könyv intim jelenetei a valóságot tükrözőek, szerintem nem tolakodóak a könyvben (bár túl prűd embereknek nem ajánlom:)))). Pont ott vannak jelen, ahol annak érzelmileg jelen kell lennie. Ahogyan olvastam az az érzés kerített hatalmába, hogy kíváncsi lennék más szereplőkre is a könyvből, ki hogyan jutott el az életében odáig, ahol most tart. Tetszik a titokzatosság ami Boon barátját Aran-t körüllengi. Látom, hogy a könyv végét ezzel a titokzatossággal nyitottan hagytad és csak remélni tudom, hogy azért mert a folytatásra készülsz esetleg Dante és Aran vonalán?
Ebben a témában tényleg nehéz szerintem regényt írni. Szűk körben és kevés az olyan ember akik olvasnak ilyen témában könyveket. Nem tudom hogy milyen nehézségekbe ütköztél amíg megírtad, hány éjszaka aggódhattál érte, hogy mit fognak szólni az emberek. Gondolom ez az aggodalmad még most is tart, de nyugi én csak biztatni tudlak.
Összefoglalva, örülök hogy úgy döntöttél, megírod a magad regényét, hogy olyat olvashass amit szíved szerint szeretnél. Köszönöm, hogy ennek az élménynek a részese lehettem. A további regényíráshoz sok sikert kívánok neked és várom a többi regényedet folytatásként.
Üdvözlettel: Bea
